Ballagás a Forray Máté Általános Iskolában
Ma délelőtt elballagtak a szegvári Forray Máté Általános Iskola végzős diákjai. A koronavírus járvány okozta vészhelyzet miatt egy szerényebb ballagási ünnepséget tartottak, egy családból maximum 2 fő felnőtt vehetett részt. A nyolcadikos diákok ezúttal nem „ballagták” végig az osztálytermeket, de helyette nagyon szép és megható ünnepség volt a tölgyfa árnyékában.
Az iskolájuktól búcsúzó diákokat Vighné Németh Ildikó intézményvezető és Szabó Tibor György polgármester köszöntötte. A ballagó diákok egy szál virággal köszönték meg szüleiknek mindazt, amit értük tettek.
A hetedikesek búcsúzása után megtörtént az iskola zászlójának átadása-átvétele is. 50 évvel ezelőtt vette át diplomáját Orvosné Jaksa Mária, az iskola nyugdíjas pedagógusa – Szabó Tibor György polgármester köszöntötte Őt ebből az alkalomból, majd átadta részére az aranydiplomát.
Emléklapot és könyvjutalmat vehettek át a tanulmányukban és a diáksportban kiemelkedő eredményt elért tanulók. Tóthné Nóbik Mariann osztályfőnök minden tanítványától egyesével elköszönt.
A ballagó diákok:
Bacsa Attila, Bánfi Ádám, Baráth Dorina, Bleier Bence István, Bozó Lili, Csurgó Máté, Dudás Beáta Bianka, Farkas Nikolett, Fodor Adrián, Fokk Inez, Hamed Ádám, Héja Gábor Máté, Hevesi Árpád Gáspár, Horváth János, Jószai Péter, Labádi László, Nadicsán Dorottya, Pap Marcell, Süli Lotti, Szabics Ákos, Szebenyi Dávid, Sztojka Milán, Szűcs Fanni Amina, Takács Sára Hedvig és Tamás Péter.
Szabó Tibor György polgármester köszöntője
Szeretettel és tisztelettel köszöntök minden kedves jelenlévőt!
A ballagás mindig egy komoly fejezet lezárását és egy új kezdetét jelenti a fiatalok életében.
Egy ilyen eseményen a szülőknek összeszorul egy kicsit a szíve, hiszen az elegáns ruhába bújt szemük fénye, aki most utoljára végig járja az osztálytársaival az iskola épületét, nemrég még karon ülő kisgyermek volt. Búcsút mond egymásnak az osztály, véget ér egy csodás utazás – és reméljük, egy még csodásabb következik.
Kedves Nyocadikosok!
Az ember életében teljesen természetesen, előre meghatározott, olykor már megszokott időben és módon érkeznek el kiemelkedő események, amelyek életének jelentős, felejthetetlen állomásai. Egy ilyen ünnepi alkalomnak a részesei vagyunk most is. Ma nem csupán egymástól, tanáraitoktól, az itt maradó diáktársaitoktól vesztek búcsút, akikkel az itt eltöltött évek alatt együtt tanultatok, dolgoztatok és szórakoztatok. Búcsúzás ez egyben eddigi életetektől, bizonyos értelemben önmagatoktól is. Visszatekintés korábbi életutatokra, számadás, leltár, előretekintés jövendőtök, céljaitok felé.
Kívánom, hogy az itt eltöltött évek, az élmények sokasága, a diákkori barátságok elegendő erőt adjanak nektek a mindennapok helytállásához. Őszintén remélem, hogy sikerül megérkezni oda, ahova álmaitok vezérelnek benneteket.
Különleges alkalom ez a mai, hiszen egy rendhagyó tanévet zártok. Nem tudtátok minden percét élvezni az utolsó, talán legizgalmasabb évnek. Márciusban még nem gondoltátok, hogy a ballagás napján találkozik legközelebb az osztály. Sok élmény elmaradt, kimaradt, amit nem lehet már bepótolni. Ezúton is szeretném megköszönni nektek, kedves nyolcadikosok, hogy helyt álltatok ebben a járvány –okozta, emberpróbáló helyzetben. Albert Einstein találóan fogalmazott, mikor azt mondta, hogy a legjobb, ha a nagy összevisszaságban megtalálod az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát, hiszen a nehézségek közt mindig ott van a lehetőség.
Lehetőség arra például, hogy az életben vegyétek észre a jót és tudjátok megkülönböztetni a rossztól. Lehetőség arra, hogy ne tévesszétek szem elől céljaitokat! Ha elérhető célt tűztök ki magatok elé, és kitartóan küzdötök a megvalósításáért, akkor előbb-utóbb elérhetitek azt.
Találtok a tarisznyátokban egy emléklapot, mely néhány fontos tudnivalót és tanácsot tartalmaz. Fogadjátok sok szeretettel!
Ady Endre szavaival búcsúzom tőletek „Úgy élj a jelenben, hogy megbánás nélkül gondolhass a múltra”
Kedves Szülők!
A mai nap az Önök számára az örömteli büszkeség ideje. Engedjék meg, hogy a tantestület és a gyermekeik nevében is köszönetet mondjak, hogy az időnként nehéz úton mellettük álltak. Önök tudják, hogy a mai napig mennyi mindent tettek és tesznek a ballagó fiatalok boldogulásáért. Most egy olyan időszak következik, amikor a küzdelmeket egyre önállóbban kell megvívniuk, de ne feledjék, még nagyon sokszor támogatásra szorulnak majd, melyhez Önöknek segítő kezet kell nyújtaniuk!
Köszönöm, hogy mindvégig támogatták gyermekük munkáját!
Támogassák továbbra is, hiszen ezek után is szükség lesz az Önök tapasztalataira, tanácsaira. Segítsék hittel, jó szóval, gondoskodással! A további feladatokhoz jó egészséget, sok erőt kívánok mindannyiuknak!
Kedves Pedagógusok, kedves Osztályfőnök!
Köszönöm a ballagók nevében, hogy ebben a nehéz helyzetben mindig volt kihez fordulniuk problémáikkal, gondjaikkal, és mindig volt, aki a kérdésekre megadta a választ. Bízom benne, hogy mindezt viszonozni fogják a gyerekek, méghozzá úgy, hogy jól fognak teljesíteni a középiskolában!
Kedves Ünneplők!
Több szempontból sem hagyományos ünnepség ez a mai.
Szeretettel és tisztelettel köszöntök még egy kedves vendéget. Egy olyan vendéget, aki 50 évvel ezelőtt kapta meg tanári diplomáját, most pedig jogosulttá lett egy új diploma megszerzésére, melyet Aranydiplomának nevezünk.
A kerek évfordulók mindig elgondolkodtatóak, az ötven nem véletlenül érdemelte ki az arany jelzőt.
Orvosné Jaksa Mária tanárnőnek szeretnék szívből és elismeréssel gratulálni. Bízom benne, hogy a hosszú évek munkája után örömteliek a pihenés évei, és remélem, szeretettel gondol vissza a Forrayban töltött időkre.
Gratulálok díszokleveléhez, amely nem csupán a diplomaszerzés jubileumát hivatott ünnepelni, hanem ezen felül azt a szakmai életutat, is, ami az oklevél mögött van. További jó egészséget, tartalmas, boldog éveket kívánok!
Orvosné Jaksa Mária életútja
Orvosné Jaksa Mária tanárnő 1980. augusztus 16-ától tagja iskolánk tantestületének. Mindszenti Dózsa telepi intézményből került ide áthelyezéssel, mert férje, Orvos Jenő itt dolgozott napközisként.
Marika néni pályáját a Mindszent Felsőludasi tanyai iskolában letöltött 3 évvel kezdte, 7 évig pedig az anyaiskolában folytatta.
’79-ben itt vettek telket, és ’80-ban a házuk is felépült.
Marika néni saját bevallása szerint, rögtön megtalálta itt a helyét, a kedves kartársakkal a hangot; a három ötödik osztályban magyart és oroszt tanított, saját osztálya is volt; olyan tanulókkal, mint Polyák Zsuzsa, Nánási Attila és Tóth Edit.
A sors azonban közbeszólt, ikergyermekei megszületése után 2 évig velük volt elfoglalva. Visszatérve egy ideig nem vállalt osztályfőnökséget, hisz a 4 gyermeke nevelése mindkét szülő energiáját maximálisan igénybe vette.
Sajnos Jenő bácsi 1990-ben meghalt; a megözvegyült fiatalasszony, Marika néni már előtte és utána is vezette a Farkas Judit, Kanalas Robi, Nagy Gabi-féle osztályt; a sok munka, törődés a gyerekekkel, átsegítette a mély gyászon.
Kartársai és az igazgatók is bíztak benne, ’90 telén megválasztották szakszervezeti titkárnak, és 15 évig képviselte tantestületét magasabb fórumokon, küzdött jogainkért, szervezte ünnepeinket.
Szencziné Piroska, aki korábban egy asztalnál ült vele, jobban belelátott munkájába, mint azt az igazgatói irodából lehetett; és mikor igazgató lett, a tantestület akaratából, egyik első tevékenysége volt, hogy miniszteri dicséretre terjesztette fel őt, amit meg is kapott a következő tanévnyitón, Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter úr aláírásával.
Ez azonban nem tette elbizakodottá, továbbra is végezte a rábízott feladatokat; oktatta-nevelte iskolánk tanulóit, kirándult velük, színdarabokat tanított be nekik, versenyekre vitte őket.
Az orosz nyelv megszűnte után csak magyart tanított teljes alázattal nyelvünk és irodalmunk iránt. Legnagyobb sikere, mikor Szász Ági és Purgel Vali egyszerre nyerték meg a területi döntőt.
Az iskola boldoggá tette, mikor volt tanítványai jöttek vissza hozzá hospitálni és gyakorló tanítani, mindent megosztott velük, amit lehetett. Szívesen vállalt minden olyan módszertani újítást, ami a tanulók érdekeit szolgálta; például a Zsolnay-módszer bevezetését második osztályban; és a képesség szerinti csoportbontás bölcsőjénél is ott volt; tanulmányokkal igazolva azok hatékonyságát.
Az iskola 2001-ben Forray Máté nevét kapta meg, ez után alapítottak meg a tanároknak szóló Forray-díjat, melyet elsőként Marika néni kapott meg szeretett kartársaitól.
Nyugdíjba vonulásakor, 2005-ben nehezen vált el az iskolától, a kollégáktól, a vezetőtől, hisz 25 év kötötte ide. Szerették és ő is szeretett mindenkit.
A sors tréfája, hogy a 3-ból két menye tanítványi közül került ki, egyiknek osztályfőnöke volt.
Itt tanult minden gyermeke, olyan alapokat kapva, hogy mindenütt, mindenkor megállták helyüket az életben.
Az eltelt 50 évben a 38 szolgálati év után belefér a 15 év nyugdíjas idő is, melyet gyermekei, unokái, barátai körében és lelkes kertészként, környezetvédőként a falu életének aktív részvevőjeként él meg.
Szegvár Online élő videófelvétel
