Ma a Sajtóházban vendégünk volt Gálvölgyi János, Kossuth-díjas színész.
Elmesélte az egész életét, számomra meglepő volt, hogy fiatalkorában dolgozott fényképészként a Révai Nyomdában. Az is szóba jött, hogy Bindzsisztánban nem népszerű a szépirodalom, és a mai tévéműsoroktól pedig egyre csak butábbak leszünk. Számára a színészmesterség nem munka, hanem szenvedély és életforma volt.
Szomorúan mesélte, hogy volt egy jogi ügy az életében, amikor egy híres politikus beperelte őt rágalmazásért. (Nem mondta ki a nevét, de emlékszem rá, hogy Dr. Grespik László perelte be.) Majdnem hangosan elnevettem magam, amikor azt mondta, hogy
„el sem mentem a tárgyalásra”.
(Gondoltam magamban, hogy „kezet foghatunk.” – mert én sem léptem át a bíróság küszöbét.)
A beszélgetés végén odamentem hozzá, mondtam neki, hogy
„manapság már az sem mindegy, hogy melyik politikus perel be valakit. Művész urat csak egy tanult, diplomás politikus perelte be, míg engem egy tyúkeszű, vörösfejű balfácán, aki a kisegítőiskolát végig bukdácsolva járta ki.”
Gyermekkori álmom vált valóra, hogy találkozhattam vele.
