Aggodalom a magyarországi jogállamiság helyzetével kapcsolatban

Európai Parlamenti képviselők számára

Purgel Zoltán vagyok Magyarországról, egy kis településen élek, Szegváron. Idén töltöttem be az 50. életévemet. (A levelem legvégén részletesen bemutatkozom.)

Ezúton szeretném megosztani Önnel és képviselőtársaival mély aggodalmamat a magyarországi jogállamiság helyzetével kapcsolatban. Magyar állampolgárként úgy érzékelem, hogy az országomban a demokratikus intézmények, az igazságszolgáltatási- és rendvédelmi szervek működése jelentősen meggyengült. Véleményem szerint az elmúlt 12-14 évben a hatalmi ágak függetlensége sérült, és a politikai befolyás számos területen érezhető. Sokan attól tartanak, hogy a közintézmények működésére, a sajtóra, a civil szervezetekre és más társadalmi szereplőkre egyre nagyobb politikai nyomás nehezedik.

Úgy vélem, hogy ezek a folyamatok veszélyeztetik az Európai Unió alapvető értékeit, különösen a jogállamiságot, a demokráciát és az alapvető jogok tiszteletben tartását. Szeretném Önnel megosztani az engem érintő súlyos politikai nyomásgyakorlást – azt szeretném, ha a mai magyar jogállamiságról a saját példám révén betekintést nyerjenek. A saját esetem alapján bátran kijelenthetem, hogy jelenleg Magyarország nem felel meg az Európai Uniós jogállami feltételeknek, amely elsősorban az előző kormány felelőssége, de a jelenlegi kormány sem tesz semmit. Végső elkeseredésemben döntöttem úgy, hogy levelet írok az Európai Parlement képviselői számára.

Az engem érintő politikai nyomásgyakorlás 2024. januárban kezdődött, s a mai napig is tart, Magyarországon nem kaptam segítséget hivataltól, kormányzati szervtől. A történetem főszereplője egy „megyei politikus”, egy bíróság elnökhelyettese és egy kis település polgármestere. Ez a három ember személyesen ismeri egymást, s egy politikai párt támogatói.

A „megyei politikus” politikai megrendelései

A folyamat 2024. januárban indult, amikor amikor több bírósági per indult ellenem, amelynek kezdeményezője a „megyei politikus” volt, aki akkor egy vezető pozíciót töltött be az egyik megyei hivatalnál. Amikor kézhezvettem az idézést, nagyon megijedtem, mert korábban még sohasem volt bírósági ügyem, nem vagyok jártas jogi témákban. Becsületsértés miatt indult per ellenem, a per anyaga teljesen abszurd volt, kb. 80%-ban hamis állítással. Én újságíróként is dolgozom, de nagyon ritkán írok közéleti, politikai témában cikket. Az egyik ilyen cikk miatt indult a per. Úgy döntöttem, hogy mint újságíró, oknyomozásba kezdek, s próbálom kideríteni, hogy a bíróság miért fogadta be az ügyet, miért nem utasította el. Legelőször a bíró-jelölt személye után nyomoztam, gyorsan kiderült, hogy személyesen ismeri a per kezdeményezőjét, a megyei politikust. Teljesen véletlen találkoztam egy városi ünnepségen a megyei politikussal, aki szó szerint ezt mondta nekem: „kezemben a rendőrség és a bíróság” – ezzel arra utalt, hogy politikai alapon bárkit meg tud hurciltatni bírósági és rendőségi kapcsolatai révén. Elfogultsági indítványt kezdeményeztem, így a bírósági pereket áthelyezték más városokba, s amelyek pár hónap elteltével tárgyalás mellőzése nélkül, hivatalból megszűntek, mivel megalapozatlannak határozta meg a bíróság. Kinyomoztam, hogy a megyei politikus által indított más személyek elleni perek is mind így szűntek meg. Igazolódott, hogy a megyei politikus összejátszik a bírójelölttel, így nekem nem lett volna esélyem egy igazságos eljárásra. Tehát a bírósági per megszűnt, de mégis további politikai „megrendelések” indultak ellenem. Időközben megtudtam azt is, hogy a megyei politikus együtt jár vadászni a rendőrkapitánnyal. 

A „bíróság elnökhelyettese”

A bíróság elnökhelyettesét személyesen ismertem, egy baráti társaságban rendszeresen találkoztam vele, olyan is előfordult, hogy a vacsoránál szemben ültem vele. Úgy döntöttem, hogy elmondom neki azokat az információkat, amelyeket, mint újságíró kinyomoztam a megyei politikus és a bírójelölt kapcsán. Kértem tőle időpontot, a találkozóra 2024. márciusban került sor. Elmondtam neki, hogy 48 éves életkorom ellenére ez az első bírósági per az életemben, s elszomorít, hogy politikai megrendelésre indult a per ellenem. Elmondtam neki, hogy a megyei politikus és a bírójelölt ismerik egymást személyesen, így részemre sérült a tisztességes eljáráshoz való jog. Ígérte, hogy kivizsgálja az esetet. Én megígértem neki, hogy nem fogom nyilvánosságra hozni az esetet. Egy barátságos beszélgetés zajlott, de a bíróság elnökhelyettese rögzítette a beszélgetést diktafonnal.

Kb. fél év telt el, amikor egy levelet kaptam a megyei rendőrségtől, amelyben egy bűncselekmény miatti idézés volt, de semmilyen más információ nem volt megadva, például az, hogy mi a bűncselekmény. Ügyvédet fogadtam, s 2024. október 4-én elmentem a rendőrségre, ahol tájékoztattak arról, hogy a feljelentő a bíróság elnökhelyettese, a bűncselekmény pedig hamis vád. Azonnal rabosítottak, amellyel rendkívül megaláztak, maradandó lelki sérülést szenvedtem el. A rabosítás után hallgattak ki, előtte nem volt esélyem megvédeni magam. A rendőrök rendkívül megalázó módon viselkedtek velem, például egyszer azt mondták, hogy kommandósokat hívnak, akikkel megveretnek engem. Egyértelmű volt számomra, hogy a megyei rendőrség elfogult volt, a megyei bíróság elnökhelyettesének közvetlen munkatársa, mégsem jelentettek elfogultságot. Ügyvédemmel panaszt tettünk a gyanúsítás ellen, amelyet a megyei ügyészség gyorsan elfogadott, felmentettek, lezárult az ügy.

Később kiderítettem, hogy a megyei bíróság elnökhelyettese feljelentésének oka az lehet, hogy a bíróság elnökhelyettese megígérhette a megyei politikusnak, hogy engem és társaimat majd megbüntetnek, politikai alapon elintéznek, meghurcolnak az előbb említett perben.

Az ügynek abszurd folytatása lett, mivel a megyei bíróság elnökhelyettese nem volt megelégedve azzal, hogy a gyanúsításom elleni panasznak helyt adott a megyei ügyészség munkatársa, ezért keresett egy másik partner bírót, egy másik ügyészt, akitől az kérhette, hogy engem elítéljenek, megbüntessenek. A megyei bíróság elnökhelyettese a bíróval megbeszélhette, hogy új rendőrségi eljárás lefolytatását kérje, amelyben nekem nem fogadják el a gyanúsítás elleni panaszomat. Ez a második eljárás is ugyanannál a megyei rendőrségénél és ugyanannál a rendőrnyomozónál van, mint az első eljárás. Tehát ez a koncepciós eljárás jelenleg is folyamatban van a megyei rendőrkapitányságon, várható, hogy pár hónapon belül igazságtalanul, politikai nyomásra el fognak ítélni, meg fognak büntetni.

Sajnos 2005. januárban történt egy döbbenetes, szomorú eset. A megyei bíróság elnökhelyettesének közeli ismerőse 2025. január 8-án 15 óra 13 perckor telefonon halálosan megfenyegetett. Ez a személy a megyei bíróság elnökhelyettes barátnőjének apja, személyesen ismerem. Rossz természetű, indulatos, haragos, verekedős ember. Versenyszerűen kyokushin karatézik, biztonsági személyként vállal munkát szórakozóhelyeken. Én a békés természetemmel és a „szerény testalkatommal” nem tudom, és nem is akarom „felvenni vele a versenyt”. Egyébként ezt az esetet még aznap jeleztem e-mailben a megyei rendőrségnek, de semmi sem történt. Átadtam minden bizonyítékot a rendőrségnek, viszont szándékosan nem tettem feljelentést, mivel én félek ezektől a személyektől.  2025. október 16-án 17 óra 40 perckor egy másik személy fenyegetett meg telefonon, azt mondta, hogy vannak rendőri kapcsolatai, és szó szerint azt mondta, hogy „a rendőrkapitányságon tapossuk ki a beled!”. A teljes telefonbeszélgetést rögzítettem, feltettem Youtube csatornámra, s elküldtem egy kísérőlevéllel a rendőrségre, de semmi sem történt.

Az áprilisi magyarországi kormányváltást követően azonnal kértem az ügyben a belügyminiszter, az igazságügyi miniszter, a köztársasági elnök és a rendőrfőkapitány közreműködését, de levelemre nem válaszoltak. Ezután arra gondoltam, hogy levelem nem jutott el hozzájuk, azért – mozgáskorlátozottságom ellenére – személyesen utaztam el a tőlem kb. 200km távolságra lévő Budapestre, s levelemet átadtam a Belügyminisztériumban, az Igazságügyi Minisztériumban és az Országos Rendőrfőkapitányságon. A mai napig nem érkezett válasz.

A kis település polgármestere

A polgármestert személyesen ismerem, korábban jó barátom volt.

2025. márciusban politikai nyomásra megszüntette a munkaviszonyomat a polgármester – feltehetően a megyei bíróság elnökhelyettesének kérésére. Azt a munkát vették el tőlem, amit a legjobban szerettem csinálni, megörökíteni dokumentarista fotókon és videókon szeretett településem eseményeit. A munkámért egy jelképes összegű fizetést kaptam.

2025. augusztusban a polgármester a település hivatalos weboldalára és a Facebook oldalán megjelentetett egy manipulált fotót rólam, egy rendkívül sértő szöveges tartalommal. Az eredeti fotót a Facebook profilomról töltötték le, azt módosították úgy, hogy fekete szemüveget szerkesztettek az arcomra, stb. Tehát a manipulált képen úgy nézek ki, mint egy bűnöző, akit rendőrségi körözés alatt áll. A fotó alatt sértő szöveg van írva, például az, hogy „én pedofil vagyok, és a kisfiúkra gerjedek.” Ez a bejegyzés a mai napig is elérhető egy hivatalos, állami oldalon – Magyarországon politikai bosszúból ezt is meg lehet tenni következmények nélkül.

Különös eset történt 2025. augusztus 7-én. Az éjszakai órákban, kb. 22 órakor megjelent családi házamnál a polgármester, kissé alkoholos vagy kábítószeres befolyás alatt. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy beengedtem a házamba. Ebben az időpontban a családom már aludt, egy másik szobában kezdtünk el beszélgetni a politikai nyomásgyakorlásokról, közel három órahosszán át beszélgettünk a sérelmekről. Nagyon sok mindent megtudtam tőle, pl. azt, hogy a megyei bíróság elnökhelyettese információkat ad át rólam az ügyeimről – ezzel megsértve a bírói titoktartást. Mivel az irodámban működik biztonsági kamera, a teljes beszélgetés rögzítve lett videóra, hanggal. A felvételen elhangzik az, hogy a megyei bíróság elnökhelyettesével hogyan fogják elintézni, hogy ártatlanul börtönbe kerüljek. Amikor mondtam neki, hogy olyan súlyos egészségkárosodásom van, hogy engem már nem csuknának börtönbe, akkor azt mondta a polgármester, hogy „börtönkórházba megyek”. A teljes beszélgetés (kb. 178 perc) rögzítve lett.

Karácsonyi ajándék: megjelentek a családi házamnál a rendőrök

4 hónap elteltével egy újabb döbbenetes eset történt.

2025. december 22-én reggel megjelentek családi házamnál a rendőrök, erről a szomszédom tájékoztatott aznap este. Én ebben az időpontban nem tartózkodtam otthon, mivel nem találtak otthon a rendőrök, kis várakozás után elmentek. Én azonnal visszanéztem a biztonsági kamera felvételét, amelyen jól látszik az újabb, közvetlen Karácsony előttre „megrendelt” meghurcoltatásom. (A biztonsági kamera felvétele: https://youtu.be/DuuAjuhwQTs )

Nagyon megijedtem, mert sejtettem, hogy ugyanebből a politikai körből érkezett újabb „ajándék”. Még aznap írtam levelet a belügyminiszternek, aki egy eljárást indított a rendőrséget felügyelő szervnél. 2025. januárban megállapították, hogy rendőrségi túlkapás, s leállították a rendőrségi eljárást. Kiderült, hogy a feljelentő a megyei bírósági elnökhelyettes barátja, a polgármester.

Az nem derült ki, hogy miért lettem feljelentve, sohasem tudtam meg, valószínűleg emberélet elleni vagy kábítószerrel kapcsolatos feljelentés lehet, mert csak úgy viccből nem vonul ki a Rendőrség, pláne nem Karácsonykor. S még egy dolog, amire rájöttem: a családi házamhoz kiérkező rendőrök nem a területileg illetékes rendőrséghez tartoztak, tehát nem intézkedhettek volna az én településemen, ahol élek.

Tehát ez az ügy lezárult, de pár hónap elteltével indult egy újabb politikai nyomásgyakorlás.

Születésnapi ajándék: életem első bírósági pere az 50. születésnapomon

2026. márciusban kaptam egy bírósági idézést attól a bíróságtól, ahol a megyei bíróság elnökhelyettese dolgozik. Azért indult a bírósági per, amiért 2025. augusztus 7-én a polgármesterrel történt beszélgetést videóra rögzítettem. A bírósági per az 50. születésnapomon volt, 2026. május 28-án – ez nem véletlen, ezt „rendelte meg” a polgármester a megyei bíróság elnökhelyettesétől. Tehát egy újabb „ajándék”, egy újabb politikai nyomásgyakorlás, a születésnapomra intézve. Ez a tény jól tükrözi azt, hogy Magyarország miért nem felel meg az Európai Uniós jogállami feltételeknek. Magyarországon egy politikus el tudja intézni azt a bíróságon, hogy valakinek a születésnapján legyen a bírósági per.

Szokatlan módon az elsőfokú eljárás ellenére kötelező volt a jogi képviselet. Sajnos nem sikerült ügyvédet találnom, pedig majdnem az összes ügyvédi irodát megkerestem az adott városban. Amikor meghallották, hogy politikai ügy, és érintett a megyei bíróság elnökhelyettese, senki sem merte elvállalni az ügyet mert féltek a megyei bíróság elnökhelyettesének bosszújától, megtorlásától. Az egyik jogvédő alapítvány megkerestem, aki azt tanácsolta, hogy kérjek államilag kirendelt „pártfogó ügyvédet”. Magyarországon van olyan törvény, hogy aki szociális alapon vagy egészségkárosodás miatt jogosult egy ilyen szolgáltatásra, akkor ilyen esetben a hivatal rendel ki egy ügyvéd személyt. A hivatal kijelölt egy személyt, aki azonnal visszamondta azért, mert fél a megyei bíróság elnökhelyettesének bosszújától. Kijelölésre került egy másik ügyvéd, az is visszamondta. Kijelölésre került egy harmadik ügyvéd, az is visszamondta – de a hivatal végül kötelezte a bírósági per képviseletére. Hivatalosan nekem 2026. május 26-án lett ügyvédem, a 2026. május 28-i bírósági tárgyalás előtt kettő nappal, tehát a bírósági per időtartalma alatt 92%-ában nem volt jogi képviselőm, amely sérti az alkotmányos jogaimat. A bírónak a per kezdetekor jeleztem, hogy súlyos egészségkárosodásom és mozgáskorlátozottságom miatt nem tudok személyesen jelen lenni a tárgyaláson, ezért kértem, hogy távmeghallgatással, online tudjak bekapcsolódni a tárgyalásba. Erre ígéretet kaptam, de mégsem valósult meg a távmeghallgatás. Írtam beadványokat a bírónak, de ezeket sem vette figyelembe. A levelezésekben egyértelműen bebizonyítottam, hogy a polgármester tudott arról, hogy családi házam be van kamerázva, s ott minden rögzítésre kerül. Mellékeltem a bírónak fotókat, amelyen láthatók a figyelmeztető táblák. A biztonsági rendszerhez megfogalmazott adatkezelési tájékoztatóból is egyértelműen kiderül ez a tény, valamint a dokumentum egyértelműen tartalmazza azt, hogy ezek a – kizárólag magántulajdonomban rögzített – felvételek közzé lehetnek téve az interneten. Tájékoztatást nyújtottam a bírónak arról is, hogy a polgármester közszereplőnek minősül, én pedig regisztrált, sajtóigazolvánnyal rendelkező újságíró vagyok. Elküldtem neki a Magyar Újságírók Országos Szövetségének állásfoglalását az „El a kezekkel a tényfeltáró újságíróktól” címmel. A bíró ezeket sem vette figyelembe, a bírósági végzésben említést sem tesz ezekről. Sérelmezem, hogy a megyei bíróság nem vette figyelembe a szabad véleménynyilvánítást, a sajtószabadságot, a közügyek szabad vitatását, a demokráciát, stb… A bíró nem vette figyelembe az általam beadott dokumentumokat. 2026. június 11-én egy elmarasztaló ítéletet hozott ellenem a megyei bíróság, úgy, hogy engem meg sem hallgatott a bíró, az általam beadott dokumentumokat nem vette figyelembe. Politikai alapon ítéltek el, sérült a tisztességes eljáráshoz való jogom és véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása miatti jogom. Ráadásul a megyei bíróságnak   elfogultságot kellett volna jelentenie, mert a polgármester barátja az elnökhelyettesnek. A bíróság által meghozott ítélet 85%-ban hamis állítást tartalmaz. Az ítéletben köteleztek arra, hogy semmisítsem meg azt a kettő felvételt, amelyben a polgármester arról beszél, hogyan fognak börtönbe juttatni a megyei bíróság elnökhelyettesével, és hogy az én ügyeimről beszélgetnek, sértve ezzel a bírói titoktartást. Másodfokú fellebbezést nem tudok benyújtani, mert nincs olyan ügyvéd, aki elvállalná, mert félnek a megyei bíróság elnökhelyettesének bosszújától. Panaszbeadványt adtam be a bíróság elnökének, de nem foglalkozott az üggyel, választ sem írt. Az ügy miatt 2026. június 17-én az Emberi Jogok Bíróságánál eljárást kezdeményeztem.

Különös egybeesés, hogy 2026. május 28-án (az 50. születésnapomon) Magyarország Kormánya kezdeményezte az Európai Ügyészséghez való csatlakozást. (2026. június 10-én az Európai Bizottság jóváhagyta, hogy Magyarország 25. tagországként csatlakozzon az Európai Ügyészséghez.)

Pénzbírság védjegyhasználat miatt

Szeretnék Önöknek egy újabb esetet bemutatni, amikor politikai indíttatásból egy nevetséges ok miatt szab ki egy polgármesteri hivatal pénzbírságot – Magyarországon ilyen is megtörténhet. Egyértelmű, hogy az eset újabb politikai nyomásgyakorlás ellenem, és a polgármester részéről hivatali visszaélés történik – jelenleg Magyarországon következmények nélkül megtörténhet ilyen eset.

A polgármesteri hivatal rendszeresen megbüntetett védjegyhasználat miatt, amiért egy grafika megjelenik egy üzleti Facebook oldal profilképében. (Ezt a Facebook oldalt én regisztráltam 18 évvel ezelőtt, de már régen nem én üzemeltetem, az adminisztrátora nem én vagyok.) Az ügy abszurditását az adja, hogy ezt a bizonyos grafikát 25 évvel ezelőtt én rajzoltam számítógépemen, vektorgrafikus programmal, s – mint lokálpatrióta és a lakóhelyünkért tenni akaró személy – azt ingyen felajánlottam a településnek. Tehát a pénzbírság alapját tartalmazó védjegy az én „gyermekem”, a szerzői jog csak engem illet meg, az alkotásom be van jegyezve a szabadalmi hatóságnál (magyar nyelven a hivatal elnevezése: Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala).

Az eset azért is bizarr, mert egy polgármesteri hivatal védjegyhasználatért általában nem szabhat ki bírságot. Fellebbezni a döntés ellen nem tudok, mert úgy érkezik hozzám a büntetés levél, hogy az már jogerőre emelkedett, nem lehet fellebbezni. Ezt a levelet a polgármesteri hivatal nem postahivatalban adja fel, hanem a polgármesteri hivatal munkatársa személyesen hozza el a családi házamhoz, s dobja be a levélszekrénybe. A borítékon sem feladó, sem bélyeg nincs, az én nevem és címem van rajta kézírással.

Azért rafinált, és különösen megalázó az eset, mert az én saját védjegyem használatáért kapok irreálisan magas összegű büntetéseket rendszeresen, kb. 2 hónaponként. (A bírság mértéke a jelenlegi havi bevételem kb. ötszöröse.)

Álláspontom szerint a részemre kiszabott pénzbírságok nem kizárólag jogi szempontokon alapult, hanem politikai indíttatású volt, nem tudok ellene semmit tenni, a polgármester és munkatársa hivatali visszaélést követ el. Megítélésem szerint az eljárás során sérült az egyenlő bánásmód és az objektivitás követelménye, mivel a döntés hátterében olyan körülmények álltak, amelyek arra utalnak, hogy politikai véleményem, meggyőződésem befolyásolta a polgármesteri hivatal eljárását.

Ezt az esetet is jeleztem felügyeleti szerveknek, a Belügyminisztériumnak, az Igazságügyi Minisztériumnak és a Kormányhivatalnak. Semmi sem történt, választ sem kaptam.

A rendőrkapitány öngyilkossága

A demokratikus társadalmakban gyakran felmerül a kérdés, hogy a rendőrség mennyire tud függetlenül működni a politikai hatalomtól. Magyarországon rendszeresen előfordultak olyan esetek, amikor a rendőrség intézkedéseit politikai szempontok befolyásolják, és bizonyos döntések inkább a kormányzati érdekeket szolgálják, mintsem kizárólag a jogszabályok következetes érvényesítését.

2025. szeptember 19-én egy döbbenetes eset rázta meg Magyarországot: egy város rendőrkapitánya öngyilkos lett, szolgálati fegyverével fejbe lőtt magát a hivatali épületben. Az eset az én lakóhelyemtől 25 km-re lévő városban történt.  Személyesen ismerem az elhunyt rendőrkapitány feleségét, a családtól is megtudtam több információt. Elképesztő számomra, hogy ma Magyarországon egy politikus, közszereplő, köztisztviselő, hivatalvezető, polgármester, jegyző, stb. bárkire „rá tud küldeni” rendőrt, bárkit meg tudnak alázni.

Megtudtam, hogy a rendőrkapitány politikai nyomás miatt lett öngyilkos, mert a felettesei azt kérték tőle, hogy több ellenzéki politikust rabosítson. Ezt nem akarta megtenni a rendőrkapitány, helyette az öngyilkosságba menekült. Kettő kiskorú gyermeke fog apa nélkül felnőni. Több újságíró kollégám feltárta a valódi okot, de azt a család kérésére nem lett nyilvánosságra hozva. A templomi búcsúztatón részt vettem, lelkileg megviselt.

Magyarországon nagy divat lett az elmúlt időben az a „politikai licenc”, hogy a rendőrség gyanúsít valakit, majd később felmenti. De a rabosítással megalázzák, meghurcolják, nem gyógyuló lelki sebeket okoznak neki – úgy, ahogyan velem is tették. Hiába bizonyosodik be a politikai „megrendelés”, a rendőri túlkapás, a hivatali visszaélés – Magyarországon nem történik semmilyen változás, mert nagyon kevés a rendvédelmi dolgozó, a fiatalabbak nem választják ezt a hivatást. Ezért a rendőrkapitányságokról nem rúgják ki a korrupt rendőröket, ma is vezető pozícióban van az a rendőr, aki miatt öngyilkos lett a rendőrkapitány.

Bemutatkozás

Levelem végén szeretnék röviden bemutatkozni, a közösségért végzett munkásságomat ismertetni. Idén ötven éves vagyok, szeretett szülőfalumban, a 4000 fős Szegváron lakom. Én egy humán beállítottságú, csendes, visszahúzódó, érzékeny ember vagyok, lelkileg erősen megviselnek a körülöttem zajló koncepciós ügyek, sokszor eszembe jutott az öngyilkosság gondolata. Eddig csak azért nem tudtam megtenni, mert van egy 9 éves kisfiam.

Életemet a köz szolgálatára tettem fel, 19 éve vagyok az egyik magyar betegszervezet vezetője, önkéntes munkánk során a magyar autoimmun betegeket segítjük. Az elmúlt évben például egy nagy értékű infúziópumpakészüléket adományoztunk a budapesti ORFI kórház gyermek-autoimmun osztályának. (Videó: https://www.youtube.com/watch?v=IgUQCIIA7ho)

Önkéntesként az almúlt 30 évben Szegvár helytörténetének, fotódokumentumainak feldolgozásával elévülhetetlen érdemeket szereztem. Az elmúlt 26 évben több mint százezer (!) dokumentarista fotót készítettem Szegváron, és kb. százezer archív fotót digitalizáltam. Hobbim a természetfotózás, 2007-ben az egyik fotómat a National Geographic beválogatta a „a 100 legjobb magyar természetfotója” közé. Most mégis Szegvár száműzöttje lettem – ugyanannak a politikai körnek a közreműködésével, akiket fentebb említettem.

Súlyos, 71% mértékű egészségkárosodásom van szisztémás autoimmun betegségem miatt, csekély összegű, havonta kb. 270EUR nyugdíjszerű ellátásból élek. Betegségem miatt mozgáskorlátozott vagyok. 

Újságírással 24 éve foglalkozom, habár nem tekintem magam újságírónak – elsősorban fotós beszámolókat készítek, ritkán jelenik meg tőlem politikai vagy vélemény jellegű írás. (Van sajtóigazolványom, és tagja vagyok a magyar újságírói szövetségnek is.)

Tőlem politikai nyomásra mindent elvettek: a munkámat, a szerény egzisztenciámat, a becsületemet. Állandó rettegésben élek, hogy mikor történik újabb megalázás, hogy mikor fog a rendőrség letartóztatni, félek, hogy rámfognak valamit, s börtönbe kerülök. Kérem, hogy gondoljon bele, hogy az eddigi feddhetetlen életem ellenére most a magyar igazságszolgáltatástól és a rendőrségtől kelljen félnem. Hiába történt Magyarországon kormányváltás, ügyeimben nem kaptam segítséget a jelenlegi kormánytól. Álláspontom szerint Magyarország ezért sem felel meg a jogállami feltételeknek.

Engem saját hazámban mindenki magamra hagyott a túlkapásos – koncepciós ügyekkel, most arra kényszerülök, hogy Európai Uniós igazságszolgáltatási szervekkel, közszereplőkkel, politikusokkal tárgyaljak. Tavaly ősszel elindítottam az angol nyelvű www.justitiainhungary.eu weboldalamat, célom, hogy tanácsokat, valamiféle „mentőövet” próbáljak szerezni. Az én weboldalam a magyar nyelvű www.korruptrendorseg.hu portál is.

2025. áprilisban a demokratikus értékek védelme és a felelős, átlátható közszolgálat érdekében, a demokrácia elvén aláírásgyűjtést kezdeményeztem több társadalmi ügyben, például magyar jogszabályok felülvizsgálatában, igazságszolgáltatási és rendvédelmi dolgozók felmentéséért. Én a magyar igazságszolgáltatásban és a rendvédelemben mélységesen csalódtam, én azért hiszem azt, hogy az igazság nem kiváltság, hanem alapvető jog. Úgy érzem, hogy az én életem során ez a kiábrándultság örökre megmarad, de azt szeretném, ha a 9 éves kisfiam felnőtt korában egy olyan társadalomban élne, ahol a törvény mindenkit egyformán véd, nem pedig félelmet kelt azokban, akiket szolgálnia kellene. Keserűséget érzek azért, mert Magyarországon az igazság nem mindenkire vonatkozik egyformán, s elegem van abból, hogy azok, akiknek védelmet kellen nyújtaniuk, sokszor épp ők élnek vissza a hatalmukkal. Önkéntes társaimmal kiemelt célunk Magyarországon az igazságszolgáltatás helyreállítása, a politikai nyomásgyakorlások felszámolása, a bírói részrehajlás és a rendőri túlkapások megszüntetése.

Én úgy gondolom, hogy ma Magyarországon Justitia Istennőnek nem a szeme van befedve, hanem a szája, a mérlegében pedig bilincs van, a kezéből a kardot pedig kicsavarta egy politikus, egy korrupt rendőr vagy bíró. Társaimmal nem a rend ellen, hanem a jogállamiság mellett szeretnék kiállni, s nem a biztonság ellen, hanem az igazságos és emberséges bánásmód mellett. Társaimmal szeretném elérni, hogy egy politikus, közszereplő, köztisztviselő ne tudjon rendőrt ráküldeni ellenfelére, hogy függetlenül működjenek a rendvédelmi- és igazságszolgáltatási szervek, hogy egy vezető politikus ne tudjon „odaszólni”, „megrendelést leadni” egy vezető rendőrnek, s hogy egy rendőrkapitányt ne lehessen az öngyilkosságba hajszolni. Az aláírásgyűjtést a https://www.justitiainhungary.eu/alairasgyujtes/ és a https://www.korruptrendorseg.hu/  weboldalaimon indítottam el, amely 2026. december 31-ig fog tartani.

Azt szeretném Öntől és munkatársaitól kérni, hogy segítsen ügyemben tanáccsal, kérvényezze magyar politikusoknál, magyar hatóságoknál ügyeim kivizsgálását. E-mail címem: zoltan@purgel.hu Bármilyen „mentőövet”, tanácsot szívesen fogadok. Ha pénzösszeggel támogatni tudja önkéntes munkánkat, a támogatást a www.justitiainhungary.eu/donate weboldalon tudja eljuttatni részemre.

Tisztelettel kérem Önt, hogy továbbra is fordítson kiemelt figyelmet a magyarországi helyzetre, és támogassa azokat az európai kezdeményezéseket, amelyek hozzájárulnak a demokratikus intézmények megerősítéséhez, az igazságszolgáltatás függetlenségének védelméhez, valamint az uniós alapértékek érvényesüléséhez. 28 éves voltam, amikor Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, ez számomra nagyon sokat jelentett. Hiszem, hogy az Európai Parlamentnek fontos szerepe van abban, hogy minden uniós polgár számára biztosítottak legyenek a demokrácia és a jogállamiság garanciái. Ezek ma Magyarországon nem teljesülnek, ezt bizonyítja az én esetem.

Köszönöm, hogy időt szánt levelem elolvasására és figyelembe veszi az általam megfogalmazott aggályokat.

Magyarország, Szegvár, 2026. július 13.

Tisztelettel: Purgel Zoltán