Ha visszatekintek az eddigi életemre, látom, hogy mennyi minden történt velem, mennyi emberrel találkoztam, és mennyi olyan ügy mellett álltam ki, amelyet fontosnak éreztem.
Tegnap este a Szeged TV Körút című műsorában lehetőségem nyílt arra, hogy egy kicsit megálljak, visszatekintsek, és meséljek mindarról, ami az elmúlt évtizedekben meghatározta az életemet. Az újságírásról, a fotózásról, Szegvárról, a régi emlékek megmentéséről, az önkéntességről, a betegekért végzett munkámról és a közéleti szerepvállalásomról. De valójában ennél sokkal többről is szó esett: arról, hogy mit tartok fontosnak az életben, és milyen értékekhez szeretnék ötvenévesen is hű maradni.
Köszönöm a Szeged Televíziónak és Márok Tamás műsorvezetőnek a lehetőséget, a figyelmet és az őszinte, tartalmas beszélgetést!
Az utóbbi időben egy másik, számomra különösen kedves mérföldkőhöz is elérkeztem. A Facebook-profilom követőinek száma szinte észrevétlenül, csendben átlépte a 25 ezret. Amikor erre gondolok, nem csupán egy számot látok. Hanem 25 ezer embert, akik közül sokan talán évek óta figyelemmel kísérik a munkámat, a gondolataimat, a fényképeimet, az örömeimet és a küzdelmeimet. Vannak, akikkel személyesen ismerjük egymást, másokkal talán soha nem találkoztam, mégis összeköt bennünket valami: az érdeklődés, a közös értékek vagy egy-egy történet, amely megérintett bennünket.
Az elmúlt évek megtanítottak arra, hogy az ember életében nem csupán az számít, mit ért el, hanem az is, hogy mit adott másoknak, milyen nyomot hagyott maga után, és képes volt-e megőrizni önmagát a nehézségek közepette is.
Ötvenévesen már tudom, hogy az idő múlását nem állíthatjuk meg. De talán megőrizhetünk valamit abból, ami igazán fontos: az emlékeinket, az emberi kapcsolatainkat, az értékeinket és a becsületünket. Én a magam eszközeivel mindig erre törekedtem: fényképekkel, történetekkel, közösségi munkával és azzal, hogy igyekeztem kiállni azokért az ügyekért, amelyekben hittem.
Az életünk végén talán nem az lesz a legfontosabb kérdés, hogy hányan ismertek bennünket, hanem az, hogy maradt-e utánunk valami, ami másoknak is értéket jelent. Én még sok mindent szerettem volna és szeretnék tenni.
