Volt egyszer egy Mega Videotéka

Ha azt kérdezném Tőled, hogy sorolj fel három olyan dolgot amely a 90-es évekre jellemző, akkor a videót biztosan megemlítenéd.

Szegváron a Mindszenti út 14. szám alatti üzlethelyiségben üzemeltettem videótékámat 1996. márciustól 2001. márciusáig, szinte napra pontosan 5 évig. A Tuti Tipp hirdetési újság mellett a videótéka volt az első vállalkozásom, a sok-sok „tékás” emlék örökre egybefonódik fiatalságommal. Ez az időszak alatt rengeteg ismerőst és barátot szereztem, volt jó pár vidám- és néhány szomorú pillanat is.

A videótékák fénykora a 90-es évekre tehetők, ekkor kb. 2500 videokazetta kölcsönző működött Magyarországon, ebben az időben Szegváron volt, amikor 4 videótéka is üzemelt egy időben.

1996 márciusában West Videótéka néven indult az üzlet, amely ekkor a Tiszafilm Kft. kölcsönzőjeként működött. A Mindszenti úti üzlethelyiséget Puskás Pali bácsitól béreltem. A Mega Videótéka nevet 1996 novemberében vette fel a bolt, ekkor már a saját VHS videokazetta készletemet lehetett kölcsönözni. (Zárójelben jegyzem meg a VHS rövidítését: Video Home System.)

Akkoriban a szegvári mozi még működött, a mozigépész fiúktól rengeteg filmposztert kaptam, ezek a videótékát dekorálták, az újabb filmek plakátjai pedig a főutcai hirdetővitrinben voltak elhelyezve. A videótékák a filmeket mindig a mozipremiert követő fél év után kapták csak meg, ezért nem voltunk konkurenciái egymásnak. Sőt, a legtöbb új filmet a helyi moziban néztem meg – így könnyen el tudtam dönteni, hogy a videótékámnak később megvásároljam-e.

Megszámolni sem bírom, hogy mennyi filmet ismertem, s ajánlottam kuncsaftjaimnak. Rendkívül sikeresek voltak a Chuck Norris, Sylvester Stallone, Bruce Willis, és az Arnold Schwarzenegger filmek – s természetesen a legfelső sor felnőtt „természetfilmjei” is népszerűek voltak. Talán a leghosszabb várólista A függetlenség napja című filmnél volt, néhány filmkedvelőnek közel egy hónapot is kellett várnia a film kikölcsönzésére. Videótékámban lehetett Lay’s rágcsálni valót, üres kazettákat, tisztító kazettákat vásárolni, s foglalkoztam fotóelőhívással, bélyegzőkészítéssel, nyomdai termékekkel, s itt működött a Tuti Tipp újság szerkesztősége is.

Büszke voltam arra, hogy volt egy kispályás focicsapatom, akit támogathattam anyagilag. Az Ultra Red Boys csapat az én általam készített Mega Videó-s pólóban játszotta a mérkőzéseket. Jó érzés volt, hogy elmondhattam: „van egy kis focicsapatom”.

Videótékám működése alatt volt azonban egy szomorú eset is, amely borzasztóan megviselt. 1997. április 30-a hajnalán „ismeretlen tettesek” betörtek az üzletbe, s elvitték az első 486DX4 számítógépemet, monitoromat, lézernyomtatómat és egy videómagnót. (Ezek az eszközök akkoriban nagy értéket képviseltek, az okozott kár 300.000 Ft volt.) Lelkileg összetörtem, de muszáj volt újra felállnom és mindent elölről kezdeni.

2000-ben egyik napról a másikra megváltozott egészségi állapotom, a kórházi bent fekvések miatt már nehezen tudtam ellátni feladataimat. Ráadásul megjelentek az első kereskedelmi TV-k Magyarországon (TV2, RTL Klub), ezek versenyképes filmválasztékot kínáltak ingyenesen – ennek köszönhetően a videótékák forgalma országszerte visszaesett. 2001 tavaszán döntöttem úgy, hogy eladom az üzletet, szőröstül-bőröstül. Szinte pár nap alatt érkezett ajánlat, megkötöttem az adásvételt egy makói vállalkozó párral. A videókazetták és az összes üzletberendezés Makóra került, a videótéka a városközpont üzletházában működött tovább. Ami számomra megmaradt, az a sok-sok emlék, az ismerősök és barátok.

A 2000-es évek közepén Magyarországon sorra szűntek meg a videótékák, a megmaradt néhány üzlet helyét DVD kölcsönzők vették át. A filmkedvelők egyre többen fizettek elő az Internetre, s töltötték le a filmeket – a videótékák aranykorának gyorsan vége lett. 

Ha emlékszel még a Mega Videótékára, s eszedbe jut valamilyen emlék, kérlek oszd meg velem.

Purgel Zoltán 

További képek

Kapcsolódó Facebook poszt