„Köszönjük, hogy éltél és minket szerettél,
nem haltál meg, csak álmodni mentél.
Szívünkben itt élsz örökre,
ha látni akarunk, felnézünk az égre.
A Mennyországban leszel tovább,
ott várj ránk, ha időnk lejár!”
Köszönöm mindazt, amit értem tettél, köszönöm azt, hogy a második édesanyám voltál.
Isten Veled Nénnye!
Búcsú
Sokféleképpen nézhetünk szembe azzal a ténnyel, hogy minden földi élet, a szeretteinké, a barátainké és a sajátunk is véges.
2024. május 10-én délután egy különleges embert veszítettünk el, egy gyors lefolyású, rejtélyes, kíméletlen betegségben. Nehéz elfogadni, hogy Ő nincs többé.
Egyszerű család gyermekeként született Szegváron, 1947.május 25-én. Szép gyermekkorát Testvérével Öcsivel a szülőfalujában töltötte. Az általános iskola elvégzése után leérettségizett a Horváth Mihály Gimnáziumban, majd elvégezte Szegeden a gyógyszertári asszisztens képzőt. A szegvári gyógyszertárban kezdett dolgozni, ahol tisztelték, szerették a kollégái és a betegek mintegy 30 éven keresztül.
Magánéletében az 1967. augusztus 5-e hozott meghatározó fordulatot; mikor összeházasodott a szegvári születésű Ternai Jánossal. Szüleinél kezdték a közös életüket, majd rövid idő alatt saját otthonuk lett, melyet férje Jancsi a két kezével épített. Házasságukból 2 lányuk született, Zsuzsa és Reni. Őket szeretetben és féltő gondoskodással nevelték a szépre, a jóra, az igazra.
Az 1990-es évek eleje nagy változást hozott az Ő életében – a gyógyszertári munka után a családi vállalkozásban kezdett dolgozni. Munkáját szorgalmasan, felelősséggel, kitartóan végezte. Kiváló volt az üzleti érzéke, rendkívüli, egyéni észjárásával sokakat tanított, mindenbe bele tudott gondolni egy csavart. A szakma elismerte.
1995-ben nyugdíjba vonult. Az ezt követő években sem tétlenkedett, tartotta a kapcsolatot a Partnerekkel, a Kereskedőkkel, a Termelőkkel telefonon, amit szenvedéllyel, nagyon szeretett csinálni.
Férjével – lányaik párjait szeretettel fogadták. Eljött az idő, mikor az édesanyából boldog, büszke nagymama lett, hiszen Réka, Fanni, Nati tette szebbé a Mama életét. Sok örömet jelentett dédunokái érkezése; Hédi, Zalán majd az ikrek – Borisz és Nimród születése.
Személyében, egy család-, rokon- és társaság szerető embert veszítettek el szerettei, akinek melengette lelkét mikor körülötte voltak a közös családi eseményeken, ünnepeken és baráti rendezvényeken.
Remek szervezőként – három évtizeden keresztül szeretettel és szenvedéllyel volt részese az iparos bálok szervezésének. Szegváron minden bálba örömmel vett részt és támogatta is azokat. Vidékre is szívesen ment a Sláger TV rendezvényeire.
Jószívű, adakozó, önzetlenül segítő, nagylelkű ember volt. Egy igazi Nő volt, mindig rendben volt a haja és a körme is; szeretett fodrászhoz, kozmetikushoz, manikűröshöz, pedikűröshöz menni. Mindig szép ruhákban járt, imádott varratni. Nagyon élvezte az új autókat és a vezetést is. Kedvenc kirándulóhelye a Balaton volt, ahova a Családdal rendszeresen ellátogattak.
Majd váratlanul, ez év április 15-én kórházba került, ahol szervezete folyamatosan adta fel a küzdelmet, az érzelmeit mindig hűen kifejező kék szemeit lehunyta, örök álomra hajtotta a fejét. Most már az égi mezőn folytatja a felvásárlást, tartja a kapcsolatot a partnerekkel és a termelőkkel is.
Eljött a búcsú órája, mely a túlélőkre mért fájdalmas kötelesség.
„Ne fájjon Nektek, hogy már nem vagyok,
Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok,
Ha szép idő van, s kék az ég,
Jusson eszetekbe sok szép emlék.Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok,
Inkább a szép dolgokon kacagjatok,
Ha telihold van, az értetek ragyog,
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.Ha hullócsillag száll az égen,
Akkor mondjatok egy imát értem,
Én is imát mondok értetek,
Hogy boldog legyen szívetek.
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok,
Hiszen szívetekben jó helyen vagyok!”