Tíz évvel ezelőtt halt meg Dr. Czeizel Endre orvos, genetikus, epidemiológus.
A legtöbben a tévéből ismerhették, sok tudományos-ismeretterjesztő műsorokban szerepelt. Több intézetet igazgatott, rengeteg díjat kapott, az emberek veleszületett rendellenességeit kutatta, majd nyugdíjba vonulása után híres emberek családfái alapján próbált rájönni, mitől lesz valaki géniusz.
Én 2008. szeptember 27-én találkoztam vele személyesen, ugyanis meghívtam orvosi előadást tartani egy általam rendezett fórumra, Budapesten. Professzor Úr (nagy meglepetésemre) elfogadta a felkérésemet, s ingyenesen jött el hozzánk előadást tartani. Számomra különös élmény volt vele személyesen találkozni, beszélgetni vele – sokkal szókimondóbb és közvetlenebb volt, mint ahogyan a TV-műsorokból korábban megismertem. A fórum után lazább, humorosabb hangnemben megkérdezte tőlem, hogy hány éves vagyok, van-e párom, van-e gyermekem (mondta, hogy már éppen ideje lenne, hogy legyen), s amit utána mondott, attól alaposan zavarba jöttem – a többiek azt mondták, hogy a hajam az égnek állt és ráfagyott a mosoly a számra… – az általa akkor mondottakat örökre az emlékembe véstem.
Professzor Úr, nyugodjon békében!